64

Végre emlékszem az álmomra. És nem is volt rémálom :)

A lengyelekkel voltam, mi voltunk náluk, de Budapesten laktak. Karolina a Dunához nagyon közel lakott, a többiek közül egypáran Budán, tehát villamossal mentünk, a 6-ossal. Valamiért mindenki ott szállt le, ahol mi. Tél volt, hideg, nagy hó. Jędrzejen valami nagy bunda volt meg bundasapka, úgy nézett ki, mint egy orosz.  :)

A délutáni álmomra is emlékszem. Ez egy ilyen nap, úgy látszik. Be akartam iratkozni kórusba, én ennek érdekében egy nővel emaileztem, a kórus vezetőjével. Írtam neki, hogy én nem tudok énekelni, csak úgy részt szeretnék venni a dolgokban, ott lenni, de nem énekelni. Eleinte azt mondta, rendben van, aztán mégiscsak írt egy emailt, miszerint a kórusnak két része van, az aktív meg a passzív. Ő az aktív résznek a vezetője, a másikat egy pasi vezeti, aki megtudta, hogy szeretnék jelentkezni, és sajnos nem lehet lebeszélni arról, hogy a passzív kórusba vegyen be. Csak oda mehetek, mert ők foglalkoznak azokkal, akik ilyen távol állnak az énekléstől. S azon gondolkoztam, hogy másszak ki ebből az egészből, mert nem a passzív kórusban akartam lenni. Egyáltalán mi az, hogy passzív kórus?

87

Sófalván voltunk egy nagy házban. Ott tartottuk az órákat, de valahogy mintha mindenki Sófalván lett volna. Összefutottam Vicussal az utcán, épp egy Jenő nevű bácsit kísérgetett [?]. Na és abban a nagy házban voltunk, a tanárom is ott volt, de nem vele tartottunk órát, hanem egy hisztis nővel, akit még életemben nem láttam. A tanárom csak mosolygott, de megvárta, hogy legyen vége az órának, és mind együtt indultunk. Kint sütött a nap, de hideg volt, mindenki sállal, nagykabáttal járt.