61

Három színes üveget kellett betenni egy szürke folyadékkal megtöltött edénybe, és addig kellett hagyni, amíg az üvegek alsó része átvette a folyadék színét. Az egyik üveg amúgy sötétkék volt, a másik zöld, a harmadikra nem emlékszem.

57

Lovagok voltunk vagy valami olyasmi. Tulajdonképpen nem voltunk azok, csak annak adtuk ki magunkat, mert megismertünk [én és még valaki] 4 időutazót, akik így próbáltak beolvadni minden új környezetbe, s velük mentünk, mert amúgy sem találtuk a helyünket a tizenvalahány század Erdélyében, ahol egy nagy épületben összefutottunk 9 angollal, és veszélyben éreztük magunkat. Továbbmentünk az időutazókkal, és egy kastélyban találtuk magunkat. Mindenki próbálta a saját szerepét játszani, és furcsamód néha láthattunk megbolondult vagy legalábbis nagyon furcsán viselkedő cselédeket. Az egyik időutazó társam megmagyarázta, hogy ez azt jelenti, az illető sem ebből a világból való, de ittragadt és néha így jelentkezik az időeltolódás. Amíg a többiek egyszerűen őrültnek hiszik, addig nincs baj. Nem szabad felfedezzék, hogy időutazó, az veszélyes. Mentünk is tovább, mert megjelent az az időutazónk, aki a kisgyereknek kiadott törpe társunkat cipelte, s mondta, hogy mehetünk. Azt hiszem, ők kerestek valamit, ezért a sok utazás. A harmadik helyen szabadtéren voltunk, egy királyi előadást néztünk, de ott is már készültünk indulni, de gondoltuk, megnézzük az előadást. Valamiért a színpad háta mögött ültünk valami kerti székeken. A színpad hátánál pedig függöny volt emelve, tehát nem láttunk semmit, csak azt hallottuk, ahogy néha eldurran egy cseresznyemag, amikor a színész nagy erővel kiköpi. Megkívántuk a cseresznyét és észrevettük, hogy mellettünk, jobbra is, balra is fiatal cseresznyefák sorakoznak, a gyümölcs pedig épp most érik, szép nagy, húsos és sárgás-pirosas. Még nyű sem talált bele. Úgy ültünk, hogy jobb oldalamon csak a törpe, bal oldalamon a többi 4 társ. A törpe szerzett cseresznyét, s mi ketten ettünk. Én csak egy szemet, s nem is volt időm megszabadulni a magtól, s már jöttek ellenőrizni, hogy ugye nem mi loptunk cseresznyét.. A mag a számban volt, a törpe magjai a földön, a jobb oldalamon, a törpe meg sehol. A többiek semmit sem tudtak az egészről, tehát engem faggattak, én meg a maggal a számban próbáltam magyarázni, hogy nem ettem cseresznyét.

*

Egy dráma volt a kezemben, s be kellett színezzem, hogy könnyebben lehessen olvasni. Rózsaszínnel a szerzői utasítást, sárgával a szereplők nevét, zölddel a párbeszédeket.

49

Sűrű nyári eső verte a fejem, a vállam. Szandálban rohantam be a kiskapun, be a házba. Utánam a többiek: a tesóm [de nem az, aki a valóságban] és az unokatesóm [de nem az, aki a valóságban, hanem K. Orsi]. Mindez Udvarhelyen volt, mert ott volt egy házunk. Szép, emeletes, kerttel.. [A valóságban nincs] Valamiért ritkán mentünk oda, de most én annyira megszerettem, hogy hirtelen egyszerűnek és szépnek tűnt az élet, és el is terveztem, hogy fogom magam és odaköltözök. Csendes kis város, és nyugodtan éldegélhetek egymagamban, ültethetek paradicsomot meg murkot, virágokat, sóskát. És amikor ez szépen lement a fejemben, Orsi megkérdezte, mi van Katával. Mondtam, hogy jól van, itt van Udvarhelyen, de azt mondta, el szeretne menni Németországba, csak várja, hogy az édesanyja beszéljen valakivel. Erre meg azt mondta Orsi, hogy akkor költözzek ide, s dolgozzak a színházban. Nem tudtam átgondolni a dolgot, mert jött nagybátyám [de nem az, aki a valóságban], megmutatott egy nagy medvebundát, és mondta, hogy kellene induljunk, hogy elérjük Segesváron a vonatot.