Budapesten voltunk, Marcinal laktam, Kataval jartam mindenhova. Nehany napunk volt meg hatra, s epp azt neztuk, hogy tul sok a cucc, nem fog minden beferni a csomagba. Ja es repulovel akartunk visszajonni.
Egyik reggel egyedul elhuztam a csikot otthonrol, amig mindenki aludt. Valami olyan erzes volt bennem, hogy ha nem megyek el, bezarnak, miutan megebrednek, es egesz nap egyedul leszek. Nem is Katatol vagy Marcitol feltem, hanem valami idosebb nagyneniktol [?!]. Megtalaltam egy uzletet, s vegul ott ragadtam. Jottek a nagynenik, de ok is lealltak nezelodni. Majd megjelent Kata, es atment az egesz vasarlasba. De kezdtem rosszul erezni magam, s hirtelen feny derult ket betegsegemre. Elindultam hazafele, kozben megneztem a telefonom, s volt egy csomo nem fogadott hivasom, kulonbozo szamokrol, persze, rogton csengett megint, Marci volt, kisse depressziosan es kovetelozoen. Letettem, s mondtam Katanak, hogy jobb ha hazamegyek, s ekkor vettem eszre, hogy valami sotetbarna potty mozog a karomon, jon felfele. Nem tudtam lerazni, aztan rajottunk, hogy nem csak egy van, mindket karom tele van bor alatt mozgo, anyajegy-szeru bogarakkal. Kata azt mondta, ez is egy betegseg, valoszinuleg a szememtol van, es surgosen menjek vissza Kolozsvarra. Eldontottem, masnap gepre ulok, s azzal rohantam haza. Beertem a tombhazba, s szaladtam felfele a lepcsokon. Minden emelet nagyon hasonlitott a masikra, es nem szamoltam, hanyat mentem fel. Felneztem, hatha rajovok abbol, hogy hany emelet van meg felfele. Volt vagy harom, s tudtam, hogy egynel tobbet mentem fel. Megszamoltam gyorsan, hany emelet van alattam, ott is volt ketto. Furcsalltam, hogy hat emeletes az epulet, de nem volt idom ezzel foglalkozni, nagy nehezen eszembe jutott, hogy Marci a masodikon lakik, igy lementem a masodikra, es ekkor megebredtem. Reg nem volt ennyire tiszta es pontos remalmom.