A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagytatám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagytatám. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 31., csütörtök

58

Gusztustalant álmodtam. Tyúkszart, kutyaszart, emberszart [a sajátomat]. Ezt most nem részletezem. Csak annyit írok, hogy Sófalván voltam nagytatámmal, a hátsó udvaron üldögéltünk egy tyúkólon, s felfedeztünk egy macifej alakú szart. Közben megjelent Marci, egy beteg madarat hozott a kezében, amit sikerült meggyógyítani. Nem szólt hozzánk, ránk sem nézett, csak a madár érdekelte. Feltette a háztetőre, és előbb aggódva, majd elégedetten nézte, ahogy onnan felrepül. A következő pillanatban már a falu központjában voltunk, ami mintha már nem Sófalva lett volna. Egy csomó ember össze volt gyűlve, a beteg állataikkal várták, hogy megjelenjen Marci. Nem hívták, nem kiáltottak utána, tudták, hogy megérzi, hogy szükség van rá, mint Superman, és megjelenik. Meg is jelent rövid időn belül és elkezdett gyógyítani.
Valamiért ezt rémálomként éltem meg.

2012. február 29., szerda

35

Sófalván voltam és két kutyánk volt, egy kisebb, gyorsabb meg egy nagyobb, öregebb, fáradtabb. Valamiért nagytatám nagyon megharagudott rájuk, és el akarta őket verni, de olyan istenesen. Én megijedtem, sírtam, s nem tudtam, mit tegyek, hogy segíteni tudjak a kutyákon. Ők nem is érezték pontosan, mekkora veszélyben vannak. Már a kertben voltunk, tatám már elvett egy jó nagy botot, én meg sírva könyörögtem, hogy hagyja, engedjem el a kutyákat, legalább menekülni legyen esélyük, mert ha meg vannak kötve, nagyon egyenlőtlen a mérkőzés. Végül megengedte, én előbb a kicsit oldottam el, az neki is eredt gyorsan a kerítésnek, de megállt, amikor észrevette, hogy a másik csak lassan cammog. Én meg ordítottam a kutyának, hogy siessen, mert jobb lesz az úgy, és az volt az érzésem, a kutya pontosan tudja, mi történik, de valahogy büszkeségből megy olyan lassan, mintha tudná, hogy semmiért sem hibás, és ha elverik, a gazdának a lelkiismeretén fog száradni a tette. Ekkor felköltöttem magam, mert már nem bírtam a félelmet.

2012. február 24., péntek

33

Nagytatámmal mentünk valakikhez vendégségbe, és velünk jött a kutyánk is. Egy nagyon kicsi kutya volt, olyan, hogy azt hiszed, már nem is kutya. Közben megjelent egy jó nagy kutya is, és elkezdett követni, ami minket megijesztett, mert veszélyesnek hittük. Ő meg vidáman csóválta a farkát és ugrált körülöttünk, de olyan magasra, hogy még a nagytatám fejénél is magasabbra. Végül megérkeztünk a családhoz, és megmenekültünk. Ott beszélgettünk egy kicsit azokkal az emberekkel, s végül leültünk mind filmet nézni. Én egy kanapén ültem, a pasas [ez egy házaspár volt] meg odajött hozzám és lefeküdt a földre, a lábam elé. Közben egyszer hozzámért, én elhúzódtam, ő megint hozzámért, elkezdett simogatni, én mind húzódtam félre, közben meg néztem a feleségét. Persze, ő is észrevette, és szólt is a férjének, de az rá se hederített. Végül nem ültünk sokat, s nem történt semmi, de amikor hazaértem, kaptam egy emailt a pasastól, hogy hiányzom meg kéne találkozzunk meg ilyenek.