Az irodában voltam, Anna lement a gyűlésbe, a fehér almás laptopját az asztalon hagyta, én meg egyedül maradtam vele. Én közben készültem hazamenni, összeszedtem a dolgaimat, de gondoltam, előtte még átnézek a nagynénim irodájába [ő is egy emelettel lennebb dolgozott]. Ahogy mentem le a lépcsőn, láttam, hogy egy lenti irodából jön fel egy idős szőke nő mind az egész dundiságával. Feketébe volt öltözve. Kicsit furcsálltam a dolgot, mert fent csak mi voltunk, de hiába megy fel, mert nem fog ott találni senkit. Mégsem szóltam neki, lementem. Rövid időn belül amikor visszamentem, ott volt Anna és eszeveszetten kereste a laptopját. Valaki ellopta. Én nem mondtam semmit, mert hibásnak éreztem magam. Elvégre bezárhattam volna az irodát vagy szólhattam volna a nőnek, hogy nincs fent senki, nekem mondja, mit keres/kit keres. Nem szóltam bele az egész bolondulásba, még akkor sem, amikor már az egész épület tudott a lopásról, s mindenki fel volt háborodva. Végül a nagynénim oldotta meg a dolgot, beszélt a legeslegnagyobb főnökkel, aki furcsamód Markó volt, és kifizette a laptop árát, pedig semmi köze nem volt a lopáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése