56

Egy tó partján voltunk a két lengyeltanárnővel és sok-sok fiatallal. Mindenki hosszú, bokáig érő lenge ruhában volt, nagyon halvány színekben és mezítláb. Kiengedett hajjal, mosolyogva. Táncoltunk és énekeltünk [kicsit olyan volt a hangulat, mint a Wanderlustban, amit a múlt héten láttam], s nem lehetett leállni, mert akkor Ioana csúnyán mosolygott. Mintha kényszerítettek volna a mosolygásra, éneklésre. Olyan creepy volt az egész, ráadásul a fűnek, az égnek, a víznek is mind olyan irreális halvány színe volt.