2

Megint volt valami. Azt álmodtam, hogy a világ szorosan egymás mellett volt, simán át lehetett létni egyik országból a másikba, de vigyázni kellett az idővel, mert mindegyikben csak meghatározott ideig szabadott maradni. Litvánia határánál szólt egy hang, hogy max. félóra. Már amikor beléptünk, az járt a fejünkben, hogy és mi lesz, ha mégis többet maradunk?, mert ugye félóra alatt meglátogatni egy egész országot.. Igaz, nem túl nagy az az ország, inább 3 megyének néz ki a valóságban is, álmomban még annál is kisebb volt, viszont volt az egészben egy csavar. Az egész országból teljes mértékben hiányoztak a külső terek. Csak kis szobácskák voltak, kartondobozokhoz hasonlatosak, de lehetett őket forgatni, mint a rubik-kockát. Nagy kartonlabirintusnak vagy hajtogatott papírnak nézett ki az egész. Az emberek ott nem aludtak, de 15 percenként felfüggesztődtek egy időre, ki többre, ki kevesebbre. Sosem haltak meg, csak öregedtek. Általában csendesek voltak, de ha megjelent egy idegen, kezdtek mesélni a múltról. Az ország gömbalakú volt és teljesen szimmetrikusak voltak a papírutcák, a kartonszobácskák, de mégis nehezünkre esett megtalálni az utat, ami nyugaton kivezet az országól. És persze, többször félóra eltelt, de megébredtem, s nem tudom, mi történik, ha túl sokat marad az ember egy országban.