A múlt héten egyik alkalommal egy volt évfolyamtársamról álmodtam, aki elmesélte, hogy a neten talált egy új munkahelyet és fel is vették és nagyon szereti. Egy eldugott kis faluban dolgozik. A falu egyik végébe költözött, ott biztosítanak neki lakást és az a feladata, hogy vigyázzon, hogy a hattyú nagyságú barna vadnyulak ne menjenek be a faluba és ne pusztítsák el a termést.
Nem tűnt túl fontosnak akkor az álom nyuszirésze, de az éjjel megint megjelentek az álmomban.
Azt álmodtam, hogy boldog házaséletet élek egy nyuszicsaládban, sok-sok nyuszigyerekem van, gyorsan szaporodunk, igaz, halnak is meg közülük, de a számuk úgyis mindig növekvő marad. Én magam nem voltam nyúl, a páromról pedig nem tudom, hogy mi a szösz volt, mert az álmomban neki nem jutott akkora szerep, hogy ez a részlet megmaradjon, a lényeg a gyerekeken volt meg főleg rajtam. A családi élet mellett nekem még volt egy dolgom, amiről a család nem tudott: vigyáznom kellett a környék biztonságára, amit néha gonosz erők támadtak. A környék egy nagy birtok volt, egy kastély és a körülötte lévő kert, patak, tó, növényzet, fák, sás stb. Repülni is tudtam és volt még néhány ilyen erőm, de nem maradt meg tisztán, hogy mi. A családom nem tudott semmiről, csak a tónak azt a részét ismerték, amit otthonnak választottam magunknak, világuk csak abból állt. [Ne kérdezzétek, mióta élnek vízben/víz közelben a nyulak, de álmomban ez nagyon természetes volt.] Én közben harcoltam a rossz ellen, és néha hetekig nem tértem vissza a családhoz, pedig mindig közel jártam. Olyan is volt, hogy amíg távol voltam, elfogyott a kajám és gyerekeket csináltam gyorsan, hogy legyen, amit enni. Az utolsó ütközet után tönkrement a birtok nagy része, a tónak már csak az a kis része volt használható, ahol a családom volt. Visszatértem, és azt tapasztaltam, hogy ők még mindig nem tudnak semmit mindarról, ami körülöttük történt, és sajnos már leszegényedtünk, már semmi kajánk nincs, így hát a saját gyerekeim húsát etettem a gyerekeimmel. Az elején furcsállták, hogy testvéreket esznek, de ha a szülő azt mondja, ok, akkor ok, bíztak bennem. És már mocskos meg büdös volt a tónak az a része, de nem volt hova költözni tovább, ott kellett maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése