2013. május 25., szombat

Lucid dreaming

Voltak már olyan álmaim, amelyekben tudtam, hogy most csak álmodom, de szerda éjjel megvolt az első olyan álmom, amit irányítani is tudtam.
Úgy kezdődött, hogy találkoztam egy barátnőmmel, hosszú, sötétkék, néptáncos szoknya volt rajta. Bementünk egy kocsmába, ami inkább falusi kocsmának nézett ki, de mind csak fiatalok voltak bent, és észrevettem, hogy az egyik asztalnál ott ül két volt barátom. Csodálkoztam kicsit, hogy együtt látom így a kettőt, de hát ők jó barátok. Oda mentem, köszöntem, végigpusziltam az összeset, aztán a barátnőmmel leültünk egy másik asztalhoz, és mondom neki, hogy nem jön, hogy elhiggyem, hogy ez a két srác itt van, így, mind a kettő, egyszerre, de hát nem álmodhatok.. Aztán meg arra gondoltam, hogy vajon nem csak álmodom ezt az egészet? És megnéztem az órámat. A mánusok az órán kívül voltak, nem lebegtek, hanem hozzá voltak biztosítva az órához, de attól még egyértelmű volt számomra, hogy ilyesmi csak álomban lehetséges. És akkor eszembe jutott az is, hogy ha tudom, hogy álmodom, akkor elvileg írányítani is kell hogy tudjam az álmot. Ekkor már nem a kocsmában voltam, hanem kint, pont egy fa mellett, körülöttem meg sehol semmi, csak a végtelen éjszaka. Azon gondolkoztam, hogy na jó, akkor most mit szeretnék? És azt kívántam, hogy az exeim közül az egyik, aki jobb oldalt ült [aki amúgy a valóságban két exem közti keverék], csókoljon meg. Errefel Sefa rohant felém, én meg ráztam a fejem, hogy nem, nem ezt akartam. Végül csak megcsókolt, de aztán el is tűnt, és a fa lombjai közül leereszkedett az a jobb oldali srác és megcsókolt. Ekkor már biztos voltam abban, hogy tényleg tudom irányítani a dolgokat, és eldöntöttem, hogy akkor valami érdekesebb is kell történjen. Délután lett, eltűnt a fa és megjelent előttem egy nagy domb. Elkezdtem mászni, közben észrevettem, hogy be van borulva, nem nagyon tud sütni a nap, hidegforma van, én meg nem szeretem a hideget, tehát mi lenne, ha felmenne kicsit a hőmérséklet? És megjelent egy hőmérő, én meg a 37 fokra koncentráltam, de amikor elérte, a hőmérő a 37-et, eszembe jutott, hogy nem jó, a 37 az emberi test hőmérséklete, de ha a levegő 37 fokos, az kényelmetlenül meleg [zárójel: álmomban nem tudom rendesen elérni a fejemben lévő információkat, nem tudok dolgokat, amiket amúgy igen], és kapkodva próbáltam levinni 25-re, de valahol 30-nál megállt. Megállapítottam, hogy még nem megy a legfényesebben ez az álomirányítás, de gondoltam, ehhez is gyakorlat kell, és fog ez menni jobban is, kezdésnek nem rossz. Amikor felértem a domb tetejére, ott volt egy mozgólépcső, amivel felmentem egy lapos részre, ami tele volt fákkal, bokrokkal [a dombon csak fű volt, semmi egyéb]. És volt egy patak is, amin át kellett menni. Az volt a tervem, hogy onnan majd balra megyek, de ahogy elindultam kőről kőre lépve, át a patakon, a lábam vizes lett minden lépésnél, a víz meg hideg volt, és rájöttem, hogy ez így nem a legkellemesebb, biztos meg lehet oldani ezt jobban is, úgy, hogy száraz maradjon a lábam. Ekkor észrevettem, hogy van egy csoport japán turista tőlem jobbra, akik egy kifeszített kötélen mennek át és valami hajlékony vesszőkbe [botokba?] támaszkodnak. És hogy a patakon, jobbra egész végig, szinte méterenként, ki van feszítve egy-egy ilyen kötél, és azon mennek szépen át, hol az egyik partra, hol a másikra. Megkértem őket, hogy mutassák meg nekem is, hogy kell átkelni egy ilyen kötélen, s azt válaszolták, hogy nagyon szívesen, de az sok időbe telik, és ahhoz csatlakoznom kell a csoporthoz egy ideig. Mivel nem siettem sehová [nem tudtam, mi van bal oldalon vagy hogy miért akartam én arra menni], időm van, mehetek akár velük is. És így telt el néhány hónap a japánok társaságában, megtanítottak átkelni a patakon, egyensúlyozni a kifeszített kötélen, sőt még megfelelő hajlékony vesszőt is választottak nekem, ami segít az átkelésben. Mikor mindezt megtanultam, elbúcsúztam tőlük és visszamentem a pataknak ahhoz a részéhez, ahol először találkoztam velük, és elindultam amerre eredetileg akartam, balra. Ekkor ébredtem meg. Az irányításos rész rövid volt, végülis csak két dologba szóltam bele, a mozgólépcsőtől megint átment az egész rendes álomba. De attól még nagyon izgalmas volt az egész és ébredés után egész estig nagyon fel voltam dobódva emiatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése