102

m-rol almodtam, megint. durva volt es neveletlen. sotetseg volt, ejszaka valamikor. nem tudom, milyen varosban voltunk, de hasonlitott a monostorra. valami csajszit osszeszedett, aztan velem is probalkozott. kocsival voltunk, de en vezettem, el akartam menni, de nem hagyhattam ott. undorodtam tole. nem talaltuk egy kocsit, de megjelent egy srac, aki azt mondta, segit. vegul sikerult, es elmentunk.
ugyanaz a helyszin, nappal. a lanyokkal kellett talalkozzak egy mall-nak a bejaratanal. uton arrafele a masik harom lanyon jart az eszem, akiknel aludtam. igazi lanyok. vegul megerkeztem, es ott volt lola, azt mondta, a tobbiek kesnek vagy nem jonnek, mar nem tudom. kerdezte, hogy allok a bulimiaval, mert ujabban mindenkinel megjelent. nem hiaba mondta adam, hogy a tavasz hizlal. mondtam, hogy nekem meg nem volt szuksegem ra, de jo uton haladok. az igazsag az, hogy kicsit meglepett a kerdese, nem szamitottam erre, azt hittem, a bulimiara meg csak gondolni sem egy normalis dolog. de na, ok tudjak. aztan hirtelen valami mas bandaban voltam, magassarkuban szaladtunk csoportosan. mintha valami verseny lett volna vagy maraton vagy valami. le a lepcsot, at a feluljaron, ki a felszinre, egyik utca, masik utca, es nem tudtam pontosan, mi az utvonal, merre van a cel.. meg hogy egyaltalan miert szaladok en rovidnadragban, zokniban, magassarkuban? mert vagyok en igy oltozve?