Terhes lettem, mert úgy döntöttem, az akarok lenni, ugyanis egy srác [akivel nem jártam, csak nagyon jó barát volt] mondta, hogy nagyon szeretne vigyázni egy gyerekre, és én megsajnáltam és gyorsan terhes maradtam. Tíz percre rá már kezdett nőni a hasam, ő meg ámult-bámult, hogy milyen vagány ez az egész és fogta a hasamat, hogy érezze, ahogy nő.

Volt egy srác, akinek volt egy varázspálcája, amivel varázsolni tudott, egy nagy kocsija meg még egy másik tárgya, amit ha a kocsi tetejére tett, akkor tudott repülni [kocsi nélkül, csak ő]. Azt hiszem, a kocsinak is volt valami természetfeletti tulajdonsága, de álom közben nem sikerült kideríteni, hogy mi. A lényeg az, hogy tetszett nekem ez a srác és minden rendben volt, de aztán egyszercsak eltűnt. A tárgyakat nálam hagyta, és én egyedül maradtam ezzel a bazi nagy kocsival, amit alig tudtam vezetni, egy varázspálcával, amit nem tudtam használni és még egy tárggyal, amivel sosem próbáltam még repülni. A kocsi egy barlang előtt volt leparkolva, körülötte sehol semmi.. és azon tűnődtem, hogy most hagyjam ott, mert biztos visszajön majd a srác érte vagy inkább vigyem haza, mert ott nem lesz semmi baja. Így telt el egy kis idő, közben én hazamentem, elmentem a boltba Mónikával, ott találkoztam a tesómmal, aki fel volt háborodva, hogy a kasszás nő nem figyel meg ilyen apróságok, egész addig, amíg kezdtem érezni a veszélyt. Egy veszélyt, ami elsősorban a kocsihoz kapcsolódik, a kocsit biztonságos helyre kellett, hogy vigyem. Gyorsan visszamentem és bevittem a barlangba. Ekkor kezdtem azon gondolkozni, hogy vajon miért pont ezt a barlangot választotta a srác s miért pont most tűnt el, s rájöttem, hogy biztos van valami abban a barlangban. Elkezdtem keresni, de megjöttek azok, akiktől féltem. Konkrétan nem emlékszem rájuk, vagy 3-5 ember, negatív rajzfilmfigurák, az egyiknek volt egy nagy kalapja. És jött az összecsapás. Megtanultam repülni és használni a varázspálcámat meg ilyenek, ez a rész elég gyorsan történt, arra emlékszem, hogy szinte már nem is féltem. És nem lett semmi bajom. És megébredtem.

Azt álmodtam, hogy mindenki hányni akart, ez volt a szórakozás, én meg nem értettem, hogy ezt hogy tudják élvezni.. Mindenki vadállatként próbált megszerezni és bezabálni mindent, amit ki lehet majd hányni. Végül több kiló kiwit odaadtam, hogy hagyjanak már békén, s azzal kitettem őket s becsuktam az ajtót.

Lucid dreaming

Voltak már olyan álmaim, amelyekben tudtam, hogy most csak álmodom, de szerda éjjel megvolt az első olyan álmom, amit irányítani is tudtam.

Úgy kezdődött, hogy találkoztam egy barátnőmmel, hosszú, sötétkék, néptáncos szoknya volt rajta. Bementünk egy kocsmába, ami inkább falusi kocsmának nézett ki, de mind csak fiatalok voltak bent, és észrevettem, hogy az egyik asztalnál ott ül két volt barátom. Csodálkoztam kicsit, hogy együtt látom így a kettőt, de hát ők jó barátok. Oda mentem, köszöntem, végigpusziltam az összeset, aztán a barátnőmmel leültünk egy másik asztalhoz, és mondom neki, hogy nem jön, hogy elhiggyem, hogy ez a két srác itt van, így, mind a kettő, egyszerre, de hát nem álmodhatok.. Aztán meg arra gondoltam, hogy vajon nem csak álmodom ezt az egészet? És megnéztem az órámat. A mánusok az órán kívül voltak, nem lebegtek, hanem hozzá voltak biztosítva az órához, de attól még egyértelmű volt számomra, hogy ilyesmi csak álomban lehetséges. És akkor eszembe jutott az is, hogy ha tudom, hogy álmodom, akkor elvileg írányítani is kell hogy tudjam az álmot. Ekkor már nem a kocsmában voltam, hanem kint, pont egy fa mellett, körülöttem meg sehol semmi, csak a végtelen éjszaka. Azon gondolkoztam, hogy na jó, akkor most mit szeretnék? És azt kívántam, hogy az exeim közül az egyik, aki jobb oldalt ült [aki amúgy a valóságban két exem közti keverék], csókoljon meg. Errefel Sefa rohant felém, én meg ráztam a fejem, hogy nem, nem ezt akartam. Végül csak megcsókolt, de aztán el is tűnt, és a fa lombjai közül leereszkedett az a jobb oldali srác és megcsókolt. Ekkor már biztos voltam abban, hogy tényleg tudom irányítani a dolgokat, és eldöntöttem, hogy akkor valami érdekesebb is kell történjen. Délután lett, eltűnt a fa és megjelent előttem egy nagy domb. Elkezdtem mászni, közben észrevettem, hogy be van borulva, nem nagyon tud sütni a nap, hidegforma van, én meg nem szeretem a hideget, tehát mi lenne, ha felmenne kicsit a hőmérséklet? És megjelent egy hőmérő, én meg a 37 fokra koncentráltam, de amikor elérte, a hőmérő a 37-et, eszembe jutott, hogy nem jó, a 37 az emberi test hőmérséklete, de ha a levegő 37 fokos, az kényelmetlenül meleg [zárójel: álmomban nem tudom rendesen elérni a fejemben lévő információkat, nem tudok dolgokat, amiket amúgy igen], és kapkodva próbáltam levinni 25-re, de valahol 30-nál megállt. Megállapítottam, hogy még nem megy a legfényesebben ez az álomirányítás, de gondoltam, ehhez is gyakorlat kell, és fog ez menni jobban is, kezdésnek nem rossz. Amikor felértem a domb tetejére, ott volt egy mozgólépcső, amivel felmentem egy lapos részre, ami tele volt fákkal, bokrokkal [a dombon csak fű volt, semmi egyéb]. És volt egy patak is, amin át kellett menni. Az volt a tervem, hogy onnan majd balra megyek, de ahogy elindultam kőről kőre lépve, át a patakon, a lábam vizes lett minden lépésnél, a víz meg hideg volt, és rájöttem, hogy ez így nem a legkellemesebb, biztos meg lehet oldani ezt jobban is, úgy, hogy száraz maradjon a lábam. Ekkor észrevettem, hogy van egy csoport japán turista tőlem jobbra, akik egy kifeszített kötélen mennek át és valami hajlékony vesszőkbe [botokba?] támaszkodnak. És hogy a patakon, jobbra egész végig, szinte méterenként, ki van feszítve egy-egy ilyen kötél, és azon mennek szépen át, hol az egyik partra, hol a másikra. Megkértem őket, hogy mutassák meg nekem is, hogy kell átkelni egy ilyen kötélen, s azt válaszolták, hogy nagyon szívesen, de az sok időbe telik, és ahhoz csatlakoznom kell a csoporthoz egy ideig. Mivel nem siettem sehová [nem tudtam, mi van bal oldalon vagy hogy miért akartam én arra menni], időm van, mehetek akár velük is. És így telt el néhány hónap a japánok társaságában, megtanítottak átkelni a patakon, egyensúlyozni a kifeszített kötélen, sőt még megfelelő hajlékony vesszőt is választottak nekem, ami segít az átkelésben. Mikor mindezt megtanultam, elbúcsúztam tőlük és visszamentem a pataknak ahhoz a részéhez, ahol először találkoztam velük, és elindultam amerre eredetileg akartam, balra. Ekkor ébredtem meg. Az irányításos rész rövid volt, végülis csak két dologba szóltam bele, a mozgólépcsőtől megint átment az egész rendes álomba. De attól még nagyon izgalmas volt az egész és ébredés után egész estig nagyon fel voltam dobódva emiatt.

Csigák voltak a lépcsőházban és gyorsabban mentek/csúsztak, mint a szokásos csigák. Próbáltam gyorsan kinyitani a lakás ajtaját, bemenni és becsukni, de nem voltam elég gyors, két csigának sikerült bejutni. [Azt kell még tudni, hogy irtózom a csigáktól, de álmomban kicsit enyhébb volt ez az undor, mint a valóságban.] Próbáltam őket kiterelni, rávenni, hogy felmásszanak valamilyen tárgyra, amit aztán ki tudok tenni a lakásból, de nem ment. Az egyiket véletlenül összenyomtam valahogy és ettől hányingerem lett, de legalább már csak egy volt. Azzal nem tudtam mit kezdeni és rövid időn belül rájöttem, hogy egy szék mellett még vannak csigák, minden sarokban vannak, az egész lakás, épület, város tele van csigákkal.

vulkán

C nagyon felhúzott, mikor adtam neki valamit és kidobta szemem láttára, pedig számomra értékes volt. A többiek is kizárták. Én mégis beszélek vele egyet. Sétálunk egy hegytetőn és épp említem, hogy valami teherkocsis sofőrök említették a hírekben, hogy forró a föld. S észreveszem, hogy tényleg az, forró a lábunk alatt. S pár méterrel arrább valami világít a föld alól. Odamegyünk, s hát egy lyukban láva van. Lerohanunk a hegyről a többiekhez, hogy szóljunk, de a lányok mind le vannak vetkőzve a lakókocsiban, csak én szállhatok fel, C kint marad. Amint magyarázom, mi történik, óriási robbanás. Kitört a vulkán és nagy földdarabok repülnek mindenfelé a hegyből. Beindítjuk a kocsit és menekülni kezdünk a tavon át. Nem tudom mi lett C-vel, csak úgy otthagytuk. Menekülünk, vezetünk a tavon át s közben lávát és sziklákat röpít a hegy fölöttünk.

lakás

Megyünk megnézni az új lakásunkat. Teljesen máshol van, egy nagyon furcsa negyedben, lapos vidéken. Rossz az út, van egy-egy bezárt kocsma a környéken és nem a másodikon van, hanem a földszinten. A három szobát nem falak, hanem csak függönyök választják el. Minden nagyon piszkos, annyira, hogy leülni se akarok sehova. A falak a hálószobában piszkos sötétkék színűek. Az ablakok nem is léteznek, vagy ha van is vaegy, az nagyon kicsi. Hát hagy a tulaj, hogy gondolkozzunk, hogy szeretnénk-e kibérelni. Végülis elég tágas, egyébért sokkal többet kéne fizetni, és más választás nemigen van...