16

A tegnap elkezdtem írni, de aztán valahogy nem jutott idő befejezni, és nem is mentettem el. Nem mintha most több időm lenne, most is mást kellene írjak, máshová, de na.. egy kis kikapcs,és folytat. Az éjjel meg azelőtt álmodtam. Az éjjel csak egy valamit (gondolom, többre nem hiszem hogy volt idő, mert nagyon keveset aludtam - valószínűleg a héten azért álmodtam ilyen keveset, mert nagyon keveset aludtam), azelőtt viszont többet álmodtam. A baj csak ott van, hogy rendkívül fáradt vagyok és voltam, tehát mélyen aludtam, amikor meg felébredtem, szabályosan kiugrottam az ágyból, hogy jézusom én el kell olvassam ezt, meg kell írjam azt, el kell készítsem amazt és még tanulni is kell. Hogy voltam képes három órát aludni??. Na, és amikor így kipattanok az ágyból, elúszik az álom emléke. Megmarad egy hangulat, általában nyomasztó, és egy nemlétező párna, amit magamhoz szorítok, remélve hogy azzal együtt az álmaimat is megtarthatom. De ez nem így működik, sajnos. Na de ez a blog nem feltétlenül álom- vagy alváselméletről szól, hanem leginkább magukról a megálmodott képekről, történetekről, tehát valami álommorzsám csak van, másképp nem tölteném most a drága szesszióidőmet ezzel. Éspedig az, hogy ketten vagyunk, egy lány meg én. Ez a lány közel áll hozzám, a tesóm vagy az egyik szobatársam, nem tudom. Két lakásunk van, épp költözünk az újba, és valaki, egy srác, egy fiatal főgonosz követ, kopogtat, zaklat. Nem akarjuk kinyitni, és félünk, hogy mégis bejön, mert hát elfelejtettük bezárni az ajtót, de ő azt nem tudja, feltételezi, hogy bezártuk, és meg sem próbálta a lenyomni a kilincset. Ha mégis megpróbálja, nekünk annyi. Nem zárhatjuk be, mert akkor eláruljuk magunkat, hogy olyan hülyék voltunk, s nem zártuk be addig. Büszkeség. És nő a feszültség és nő.. és közben.. bent a lakásban.. a könyhában (ezzel a sok ponttal meg a zárójellel is késleltetem a történet végkifejletét, és citerázok a kedves olvasó idegein és kíváncsiságán, pedig igazándiból nem is tudok én citerázni, sőt még furulyázni sem tanultam meg rendesen) na és a fiatal főgonosz az ajtónál dönget, és közben a lakásban.. bent.. a konyhában.. a lány megfog egy kést és uborkát hámoz. Éhes vagyok, készítek valami vacsorát. Szükséges elmondanom, hogy kint nyár volt és déli napsütés, mint gyerekkoromban, azok a tavaszvégi virágosszoknyás kis déli blokok közötti játszadozás közbeni napsütés, amit annyira szerettem. Tehát vegyes hangulatú álom, könnyed, gyerekkorra emlékeztető és nyomasztó, ijedt, mint a legtöbb álmom. Ez kedden éjjel volt. Ma meg egy tisztán nyomasztó álomból riadtam fel, aminek csak a sötét hangulata maradt bennem. Hogy miről szólt, azt meg nem tudnám mondani.