A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gonosz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gonosz. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. február 13., péntek
22
Az ejjel is almodtam. Megpedig igazi horrorfilmbe illot. Kint laktunk a hegyekben, valami satorfelesegekben, apro allatok vettek korul, ugymond csaladtagok voltak. Sipi es Laura volt velem, es egyszer benezett a satorba nagybatyam [o valoszinuleg az almomban is rokonom volt, de messzebb lakott, fennebb a hegyen, nem talalkoztunk nagyon gyakran]. Elobb megalmodtam az eletmodunkat. Nagyon meredek hegyek, szinte semmi fa a kornyeken, nagyon meleg, a lenyugvo napot a satrakban fetregve unnepeltunk, vidamak voltunk, egyutt voltunk tobben, mind kulonbozoek.. Es aztan valahogy ugy adodott, hogy le kellett menjunk a volgybe. Ugy kepzeljetek el, mint azokat a szerpentineket Sinaia kornyeken. Magas hegyek kozott a kanyargo volgyben jarhato ut. Az almomban csak egy kanyar volt, de az nagyon-nagyon eles. Es nagyon meleg volt. Es ott mentunk el, es valahogy megtudtam, hogy van egy gonosz srac, valami szoke srac, aki rosszat akar mindenkinek. Sipivel es Lauraval voltam, de ok nem tudtak semmit. Le vittem oket a volgybe, az uton belul bujkaltunk, tettuk magunkat, hogy filmet nezunk, mint mindenki mas [tudniillik az en almomban a volgy mozikent mukodott, az egyik hegyen ultek a nezok, az uton kivul es belul, a masik hegyen volt a vaszon, oda vetitettek a filmet]. Az volt a furcsa, hogy senki mas nem tudta, hogy ez a szoke fiatal srac veszelyes. Es a srac direkt engem keresett. Valoszinuleg tudta, hogy en tudom. Aztan hamar rajottem, hogy mint minden ilyen tortenetben csak egy pozitiv "hos" van, es az valoszinuleg en vagyok, tehat a tobbiek nem kell mindent tudjanak, ugyis meg fognak halni. Probaltam oket magammal vinni, amig csak lehetett, aztan ranktalalt a szoke srac, es amikor megprobalt megtamadni, megjelent az anyja is. O is olyan szoke, mint a fia, de allitolag mar tobb eve meg van halva. Elkezdtek veszekedni, egymas szemere hanytak dolgokat [persze mi kozben csak alltunk s neztuk, nem szaladtunk el; igazi amerikai film], hogy a fiu nem kepes semmire, az anya meg meghalt [szar lehet, amikor szemrehanyast tesznek neked azert, mert meghaltal]. Es amikor a legnagyobb a suspans, megebredek. Es persze fel is kelek, mert maskepp elfelejtem az almot.
2009. február 5., csütörtök
16
A tegnap elkezdtem írni, de aztán valahogy nem jutott idő befejezni, és nem is mentettem el. Nem mintha most több időm lenne, most is mást kellene írjak, máshová, de na.. egy kis kikapcs,és folytat. Az éjjel meg azelőtt álmodtam. Az éjjel csak egy valamit (gondolom, többre nem hiszem hogy volt idő, mert nagyon keveset aludtam - valószínűleg a héten azért álmodtam ilyen keveset, mert nagyon keveset aludtam), azelőtt viszont többet álmodtam. A baj csak ott van, hogy rendkívül fáradt vagyok és voltam, tehát mélyen aludtam, amikor meg felébredtem, szabályosan kiugrottam az ágyból, hogy jézusom én el kell olvassam ezt, meg kell írjam azt, el kell készítsem amazt és még tanulni is kell. Hogy voltam képes három órát aludni??. Na, és amikor így kipattanok az ágyból, elúszik az álom emléke. Megmarad egy hangulat, általában nyomasztó, és egy nemlétező párna, amit magamhoz szorítok, remélve hogy azzal együtt az álmaimat is megtarthatom. De ez nem így működik, sajnos. Na de ez a blog nem feltétlenül álom- vagy alváselméletről szól, hanem leginkább magukról a megálmodott képekről, történetekről, tehát valami álommorzsám csak van, másképp nem tölteném most a drága szesszióidőmet ezzel. Éspedig az, hogy ketten vagyunk, egy lány meg én. Ez a lány közel áll hozzám, a tesóm vagy az egyik szobatársam, nem tudom. Két lakásunk van, épp költözünk az újba, és valaki, egy srác, egy fiatal főgonosz követ, kopogtat, zaklat. Nem akarjuk kinyitni, és félünk, hogy mégis bejön, mert hát elfelejtettük bezárni az ajtót, de ő azt nem tudja, feltételezi, hogy bezártuk, és meg sem próbálta a lenyomni a kilincset. Ha mégis megpróbálja, nekünk annyi. Nem zárhatjuk be, mert akkor eláruljuk magunkat, hogy olyan hülyék voltunk, s nem zártuk be addig. Büszkeség. És nő a feszültség és nő.. és közben.. bent a lakásban.. a könyhában (ezzel a sok ponttal meg a zárójellel is késleltetem a történet végkifejletét, és citerázok a kedves olvasó idegein és kíváncsiságán, pedig igazándiból nem is tudok én citerázni, sőt még furulyázni sem tanultam meg rendesen) na és a fiatal főgonosz az ajtónál dönget, és közben a lakásban.. bent.. a konyhában.. a lány megfog egy kést és uborkát hámoz. Éhes vagyok, készítek valami vacsorát. Szükséges elmondanom, hogy kint nyár volt és déli napsütés, mint gyerekkoromban, azok a tavaszvégi virágosszoknyás kis déli blokok közötti játszadozás közbeni napsütés, amit annyira szerettem. Tehát vegyes hangulatú álom, könnyed, gyerekkorra emlékeztető és nyomasztó, ijedt, mint a legtöbb álmom. Ez kedden éjjel volt. Ma meg egy tisztán nyomasztó álomból riadtam fel, aminek csak a sötét hangulata maradt bennem. Hogy miről szólt, azt meg nem tudnám mondani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)