20

Egesz ejjel Robival beszeltem messen [reggel 4ig], aztan lefekudtem, es csak 3 orat aludtam, 7kor mar keltem is fel. Termeszetesen Robirol almodtam, de nem is alom volt, olyan volt, mintha nem is aludnek, csak sietnek valahova, es nem lenne idom gondolkozni mindazon, amit beszeltunk, de azert az agyam foglalkozna vele, probalna feldolgozni. Semmi konkret nem maradt meg, csak az eros jelenlete. Szerintem nem kepeket, tortenetet almodtam, csak fogalmakat, indulatokat, erzeseket, semmi megfoghatot. Erdekes volt.

19

Most igy hirtelen beugrott. Zsuzsarol almodtam es Amirol es a tobbiekrol [nem tudom kik ezek a tobbiek]. Sotetseg volt. Kolozsvar, bentlakasok kornyeke. Hajnalodas vagy valami hasonlo. Huvos, szel. Aminal valami sarga. Kezben hordozza magaval. Telefonon beszelunk. En otthon vagyok, feljonnek hozzam, hideg van. Zavaros az egesz, elmennek. De meg mindig latom oket. Telefonalas. Furcsa.

18

Egyertelmuen Marcirol almodtam. Megint nem emlekszem pontosan. Azt hiszem tobbet nem is mondom, hogy nem emlekszem pontosan, csak egyszeruen nem irom le csak azt, amire emlekszem. Ebben az esetben az volt, hogy ki akartam bekulni vele, es ott volt a kozelben, beszelgettunk, tobb idot toltottunk egyutt meg ilyenek.
Valoszinuleg azert almodtam rola, mert most nagyon aktualis tema. Valoszinuleg most kezdem feldolgozni a multheti talalkozast, ki tudja..

virtualis

Azt almodtam, hogy felebredtem ma reggel es offline uzenetem volt valakitol (hihi nem mondom meg na, nagyon ciki volna, ha rajonne az illeto) es azt irta, hogy "Ugyan miert nem engedte nagyapatok azt?" (mar nem emlekszem pontosan miert volt felhaborodva - valami a lovagolassal es husevessel kapcsolatban) "Foleg neked, te gyonyoru szemely vagy, gyonyoru feleseg lennel es szep gyermekeink lennenek"... aztan rajottem, hogy valoszinuleg almodok :)) de persze jol esett a kepzelt bok [sohaj] 8-> [yeah I know I can be shallow]

17

Jó dolog másfél órát aludni, mert olyankor álmodik az ember, és valószínű, hogy emlékezni is fog. Az éjjel buliztam, nem pihentem ki magam az utána következő 6 órában, amit alvással töltöttem el (közben álmodtam is valamit, de nem emlékszem pontosan). Most délben lefeküdtem egy fülhallgatóval a fülemben. Már a fáradtságtól is képeket láttam, de aztán elaludtam másfél órára. Arról álmodtam, hogy nyertem valami kirándulást vagy mit, a lényeg az volt, hogy el kellett utazzak egyedül, s egy olyan helyen szálásoltak el, ami hasonlított a püspökségre, majd később egy cuccosabb hotelre. Egy csaj meg egy srác dolgozott ott, és egy idő után valahogy összejöttem (vagy csak majdnem? mindenképp tetszettünk egymásnak) a sráccal. Majd megnéztem a mailjeimet, és írt Cilka (mert addigra már ő volt a lány), átküldött egy beszélgetést közte és a srác között, csak hazugság volt az egész. Ez olyan rosszul esett, hogy megébredtem.

16

A tegnap elkezdtem írni, de aztán valahogy nem jutott idő befejezni, és nem is mentettem el. Nem mintha most több időm lenne, most is mást kellene írjak, máshová, de na.. egy kis kikapcs,és folytat. Az éjjel meg azelőtt álmodtam. Az éjjel csak egy valamit (gondolom, többre nem hiszem hogy volt idő, mert nagyon keveset aludtam - valószínűleg a héten azért álmodtam ilyen keveset, mert nagyon keveset aludtam), azelőtt viszont többet álmodtam. A baj csak ott van, hogy rendkívül fáradt vagyok és voltam, tehát mélyen aludtam, amikor meg felébredtem, szabályosan kiugrottam az ágyból, hogy jézusom én el kell olvassam ezt, meg kell írjam azt, el kell készítsem amazt és még tanulni is kell. Hogy voltam képes három órát aludni??. Na, és amikor így kipattanok az ágyból, elúszik az álom emléke. Megmarad egy hangulat, általában nyomasztó, és egy nemlétező párna, amit magamhoz szorítok, remélve hogy azzal együtt az álmaimat is megtarthatom. De ez nem így működik, sajnos. Na de ez a blog nem feltétlenül álom- vagy alváselméletről szól, hanem leginkább magukról a megálmodott képekről, történetekről, tehát valami álommorzsám csak van, másképp nem tölteném most a drága szesszióidőmet ezzel. Éspedig az, hogy ketten vagyunk, egy lány meg én. Ez a lány közel áll hozzám, a tesóm vagy az egyik szobatársam, nem tudom. Két lakásunk van, épp költözünk az újba, és valaki, egy srác, egy fiatal főgonosz követ, kopogtat, zaklat. Nem akarjuk kinyitni, és félünk, hogy mégis bejön, mert hát elfelejtettük bezárni az ajtót, de ő azt nem tudja, feltételezi, hogy bezártuk, és meg sem próbálta a lenyomni a kilincset. Ha mégis megpróbálja, nekünk annyi. Nem zárhatjuk be, mert akkor eláruljuk magunkat, hogy olyan hülyék voltunk, s nem zártuk be addig. Büszkeség. És nő a feszültség és nő.. és közben.. bent a lakásban.. a könyhában (ezzel a sok ponttal meg a zárójellel is késleltetem a történet végkifejletét, és citerázok a kedves olvasó idegein és kíváncsiságán, pedig igazándiból nem is tudok én citerázni, sőt még furulyázni sem tanultam meg rendesen) na és a fiatal főgonosz az ajtónál dönget, és közben a lakásban.. bent.. a konyhában.. a lány megfog egy kést és uborkát hámoz. Éhes vagyok, készítek valami vacsorát. Szükséges elmondanom, hogy kint nyár volt és déli napsütés, mint gyerekkoromban, azok a tavaszvégi virágosszoknyás kis déli blokok közötti játszadozás közbeni napsütés, amit annyira szerettem. Tehát vegyes hangulatú álom, könnyed, gyerekkorra emlékeztető és nyomasztó, ijedt, mint a legtöbb álmom. Ez kedden éjjel volt. Ma meg egy tisztán nyomasztó álomból riadtam fel, aminek csak a sötét hangulata maradt bennem. Hogy miről szólt, azt meg nem tudnám mondani.

végre

Az utóbbi időben nagyon "éber" vagyok, nem is akarok álmodni valahogy ilyen nagyon furcsa időszakom van... na de most hirtelen Levivel álmodtam és nagyon jó volt. Álmaimban a fiúk kedvesek és szeretnek, úgy ahogy kell. Meg itt volt. Legalábbis ezt álmodtam. Halványan emlékszem részletekre, hívott, hogy menjek majd valamilyen faluba Kovászna mellé (valószínüleg Bikfalva) és én elhatároztam, hogy megyek.