kicsike

kacérkodom, követem, bújkálva.
utólérem, megfordul, meglátta.
oszlop mögé ugrom, nevetek.
megtalál, megölel, szeretek.

90

Volt vagy harom almom, az egyikre abszolut nem emlekszem, a masodikrol csak annyit tudok, hogy egyik tanaromrol szolt, a harmadik meg osonosokrol [misi es eva], akiket valami eloadasra vittem be, a suliba, bukarestbe, de furcsa volt, mert a padlasrol kellett bemenni, az eloadas lent jatszodott, mi fentrol neztuk, es ugy tunt, mintha labirintus lenne lent.

89

Azt álmodtam, hogy a szemöldököm nagyon asszimetrikus, és rosszul éreztem magam emiatt.

88

Sófalván voltam valakivel, tél volt, mindent szép fehér hó lepett, és mi valamiért kellett siessünk valahova. Szaladtunk. És egyszer megjelent egy szőke, hosszú hajú pasi egy ici-pici fehér cabrio kocsiban. Sok ideig jött mellettünk, s mondta, üljünk be, elvisz. Én nem akartam, nem bíztam meg benne, de a társam [nem emlékszem, ki volt az, sőt még egy annyit sem tudnék megmondani, hogy lány vagy fiú] egyszercsak beült, ígyhát én is bevágódtam a hátsó ülésre. Akkora volt a kocsi, hogy nem fértem benne, a lábam lógott ki az ablakon. Így száguldottunk a hóban. Amikor megérkeztünk, nekünk adott egy kelléket, egy kalapot. Amikor hazaértünk, megnéztük a 'romániai magyar színházak kelléktára'-ban, hogy igazi kellékkel van-e dolgunk, és kiderült, hogy igen, az egyik székelyföldi színház kelléke, és így megtudtuk a srác nevét is, valami Cs-betűs.

87

Sófalván voltunk egy nagy házban. Ott tartottuk az órákat, de valahogy mintha mindenki Sófalván lett volna. Összefutottam Vicussal az utcán, épp egy Jenő nevű bácsit kísérgetett [?]. Na és abban a nagy házban voltunk, a tanárom is ott volt, de nem vele tartottunk órát, hanem egy hisztis nővel, akit még életemben nem láttam. A tanárom csak mosolygott, de megvárta, hogy legyen vége az órának, és mind együtt indultunk. Kint sütött a nap, de hideg volt, mindenki sállal, nagykabáttal járt.

equus caballus

Karácsony este elmentünk sétálni kettesben a környező dombokon, kertekben, gyalogutakon. Egyszer csak a sötétben megláttunk két óriási alakot és amint közelebb értek, rájöttünk, hogy két nagy izmos ló. Én nagyon nagyon féltem. Két fekete ló szabadon az éjszakában és egy gyenge kerítés választ el tőlük, ha úgy támadna kedvük, simán eltaposnának. Félek a lovaktól, pedig ők se hinném hogy csak úgy megtámadnák az embert. Odajöttek és bámultak minket, kíváncsian. Talán várták hátha kapnak valami finomat, vagy csak csodálkoztak, hogy né itt két ember akinek lámpa van a fején és világítanak a sötétben. Nem volt semmi félnivaló, mégis kértem páromat, hogy azért menjünk már, nem merek itt álldogálni - pedig valószínűleg szívesen megsimogattam volna a lovakat.

Akkor éjjel egy lóról álmodtam. Azt a lovat alaposan megverte valaki, úgy, hogy elájult, összeesett. Mikor helyrejött, akkor feldühödött. És elkezdett minden embert eltaposni, aki útjába került - kereste azt, aki elverte, hogy bosszút álljon. Erős lábaival dobogott a földön és elnyomta az embereket fekete selymes szőrrel borított masszív testével. A terepen sok ember volt akkor, nők és gyerekek is. Éjjel történt, mindenki menekült. Az ember, akit keresett a ló gyáván elbújt előle ahelyett, hogy szembenézzen vele és úgymond hagyta, hogy a ló más ártatlan embereknek ártson. Talált egy csűrt és elbújt benne. Odahívott másokat is, a ló épp a mező másik felén dobogott. Idővel mindenki bemenekült a csűrbe, viszont az ajtó hirtelen kiesett tokjából. A gyáva ember felbátorodott, kiment, hogy visszaállítsa az ajtót. A ló meglátta és felerősödött dühvel felé kezdett robogni. Az ember épp időben helyreállította az ajtót és centire épp be is ugrott rajta és bezárta. Az emberek mind biztonságban voltak pillanatnyilag, de a ló elkezdte rugdosni az ajtót teljes erejéből. Nem fog sok időbe telni, míg betör rajta.

Következő reggel épp fogat mostam és eszembe jutott az álom, kezdtem összerakni a fejemben, hogy ne felejtsem el. Kinéztem az ablakon, és ott ment el az úton egy lány - lóháton. Gyönyörű, erős, fekete ló.

24 óra alatt háromszor jelent meg a fekete ló. s máig nem tudom miért.

85

Színházfesztivál volt Sófalván, épp nagymamám udvarán. Rengeteg ember jött, külföldről is. Találkoztam olyan emberekkel, akiket gyulai fesztiválon ismertem meg a nyáron. Az egyik kérdezte, hol van a sófalvi múzeum. A nagymamám kertjében szabadon szaladgált egypár ló. Az egyik közülül fehér volt