:)

Ezen mosolyogtam egyet, főleg a második válaszon.

50

Gosiaval voltam és a lengyeles csoporttal. Valamiért egy rövid ideig együtt laktunk egy nagyobb házban, és mindenkinek kellett választania egyet a fehér falak közül, ahová kiteszi a családi fotókat, és annak alapján elmagyarázza a családi helyzetét. Maria azt mondta, nincsenek testvérei, de az apja nem szereti őt, és örökbe vett 3 gyereket. Vele nem foglalkozik. Egy srácról [akit a valóságban nem ismerek] azt mondták a fotói, hogy árva, de örökbe vette egy család, és szeretik, nagyon jól van, boldog. Én kevés képet tettem ki, és még nem kerültem sorra, de kicsit szomorú voltam, mert az én történetem nem is a legboldogabb, de nem is a legszomorúbb. Átlagos.

[Valamelyik nap még álmodtam Gosiaékról, de nem akar eszembe jutni, hogy pontosan mit.]

49

Sűrű nyári eső verte a fejem, a vállam. Szandálban rohantam be a kiskapun, be a házba. Utánam a többiek: a tesóm [de nem az, aki a valóságban] és az unokatesóm [de nem az, aki a valóságban, hanem K. Orsi]. Mindez Udvarhelyen volt, mert ott volt egy házunk. Szép, emeletes, kerttel.. [A valóságban nincs] Valamiért ritkán mentünk oda, de most én annyira megszerettem, hogy hirtelen egyszerűnek és szépnek tűnt az élet, és el is terveztem, hogy fogom magam és odaköltözök. Csendes kis város, és nyugodtan éldegélhetek egymagamban, ültethetek paradicsomot meg murkot, virágokat, sóskát. És amikor ez szépen lement a fejemben, Orsi megkérdezte, mi van Katával. Mondtam, hogy jól van, itt van Udvarhelyen, de azt mondta, el szeretne menni Németországba, csak várja, hogy az édesanyja beszéljen valakivel. Erre meg azt mondta Orsi, hogy akkor költözzek ide, s dolgozzak a színházban. Nem tudtam átgondolni a dolgot, mert jött nagybátyám [de nem az, aki a valóságban], megmutatott egy nagy medvebundát, és mondta, hogy kellene induljunk, hogy elérjük Segesváron a vonatot.

48

Azt álmodtam, egyik órámra drámát írtam, előadás lett belőle, a tanár megnézett minden elkészült előadást, mindenkinek jegyet adott, csak az én munkámat nem tudta osztályozni, mert nagyon gyenge volt a konfliktus és a karakterek szempontjából, viszont nagyon tetszett a stílusa, a szavak, a mondatalkotás. Nem tudta eldönteni, hányast adjon, de tiszta volt számomra, hogy nem teljesítettem jól, és szégyelltem magam.

47

Katával buszoztam, valahova Kvár mellé mentünk egy falucskába, de nekem nem volt jegyem, és jöttek az ellenőrök. Nagyon meg voltam ijedve, és nem tudtam, mit csináljak, hogy lehet ebből kimászni. Végül azt mondták, úgyis tartunk egy szünetet egy patakparton, és ott elintézzük a problémát. Leszálltunk, szép, sűrű zöld fű, mint Herzog Woyzeckjének utolsó jelenetében, sok ember sétálgatott, és ahogy ott álltam egy helyben, fejlesütve, idegesen, hozzám jön valaki egy fekete hátizsákkal. Egyik tanárom. És megölel, megcsókol, és azt mondja, minden rendbe jön. Aztán elkezdi mondani, hogy mindigis tetszettem neki és meg örülök magamban.

46

Azt álmodtam, hogy az admin néni körbejárta az egész bentlakást, minden szobába bekopogott, és mindenkinek el kellett mesélnie az életét. Nálunk a szobatársam kezdte, és valamiért azt is elmondta, hogy 2007 óta ír blogot, eleinte anoním módon, mostanság már teljesen nyilvánosan. Én meg közben azon törtem a fejem, és nagyban számolgattam, hogy vajon mikor is kezdtem blogot írni...

45

Bulit rendezett az egyetem, itt fent volt a Hasdeuban, a Tovani nevű bolt helyén egy csűr/pince alakú kocsmában. A tesóm segített készülődni, kisminkelt, adott fülcsit, rúzst stb. Éjjel fél 12 volt, mire elindultam, de napfény volt kint. Útközben találkoztam egyik tanárnőmmel, ő is oda indult, de nem vártam meg. Világos farmerben voltam és egy nagyon magas pár cipőben, asszem világosszürke volt egy rózsaszín csíkkal rajta. Alig tudtam lemenni a sok lépcsőn, és amikor leértem, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Aztán megállapítottam, hogy későre értem oda, egy félórával korábban biztos sokkal többen voltak. Találtam három ismerőst három különböző csoportban, az egyik Csilla volt, a másik egy csaj, aki a sulinkban végzett, Andra, de én a harmadikhoz mentem oda, aki médiát tanult, de akiről reggel már nem tudtam, ki volt. Vele buliztam.

A másik álmomban egy kis gokart kocsit vezettem egy Sófalvához hasonló helyen, éjjel. Egy kanyar után jobbra is lehetett menni, balra is, észrevettem, hogy jobbra valami rendőrök állnak, ezért balra mentem, és persze, hogy azonnal beültek a kocsiba, és tekerték utánam. Végül a régi sulim udvarán voltunk, Bukarestben, de úgy nézett ki, mint egy gyár, zárt volt, sötét és rozsdás, ott beszélgettem a rendőrökkel.