2012. január 31., kedd

furcsa álom

A kocsiban pár percre elszúnyókáltam (furcsa módon, mert borzasztó kellemetlenül ültem, és nagyon fáztam).
Aztán mikor megébredtem, kérdem anyutól, hogy elmentünk-e egy ménes mellett, erre fel azt mondta, dehogy. Aztán rájöttem, hogy álmodtam, pedig tisztára olyan volt, hogy simán megtörténhetett akkor, és ott.
Képzeletemben is éppen kocsival utaztunk, talán mindenki a családból pont úgy ült, ahogy a valóságban. Egy rét mellett mentünk el, s valahogy volt ott egy folyó is az út és a rét között, vagy merőleges irányban folyt. Minden esetre tisztán láttam, ahogy a ménes (mintha valami vadlovak lettek volna) száguldott a réten (talán terelték őket?), és egyszercsak útjukban állt a folyó, és belementek, fürödtek egyet. Közben mi a kocsiban tárgyaltunk róluk apával (mint ahogyan szoktunk beszélgetni a valóságban is a környező dolgokról) és talán így tudtam meg, hogy azok tiszta fajlovak voltak. Talán láttam a lovak színét is, de már nem emlékszem.

Köszi, Móni, hogy beküldted! Remélem, gyakrabban fogsz álmodni ezentúl :)

22

Az egyik álmomban valami babysitterszerűség voltam, de nem babára vigyáztam, hanem valami másra.. nem emlékszem már pontosan, de mintha egy kutya lett volna vagy valami hasonló. Az volt a furcsa, hogy az a kutya vagy mi állandó felügyeletet kellett kapjon, így ketten voltunk, akik vigyáztunk rá, egyikünk délelőtt, a másik meg délután. Néha a.. tulajdonosok is ott voltak, sőt a nő, a feleség néha megkért minket, hogy aludjunk ott. Barátkozni akart vagy mi, nagyon furcsa volt, és nem bíztam meg benne, nem akartam ott maradni, de mégis ott maradtam.

A másik álmomban repülővel mentem Münchenbe egy előadást megnézni. Két öreg pasival mentem valamiért, és megálltunk Debrecenben, mert váltani kellett, nem volt direkt járat Kolozsvárról. De nem a reptéren töltöttük el azt a néhány órát, hanem valami nagy épületben, ami szálloda is volt és koncertterem és cirkusz és minden egyben. És kiderült, hogy ott van egy csomó ismerősöm, a suliból, az egyetemről, a mákok közül is ott voltak egypáran, és kezdtem kísértésbe esni, hogy mégse menjek tovább Münchenbe.

2012. január 29., vasárnap

metró

valami furcsát csináltunk a metróval. kettőbe van vágva hosszában és közéékelve egy fotel, amin érdekes ülni.
felül egy anya kisbabájával, maga mögé ülteti a babát a fotelre. szerintem ez veszélyes.
elindul a metró és a baba leesik a metró alá, a sínek közé. időbe telik, míg megállítjuk a mozdonyt. leszállok, a gyerek sehol, az anya nem reagál. egyszer csak gügyögést, nyöszörgést hallok messziről. el kezdek rohanni visszafelé és elérek a megállóig és ott ül a baba, vár és bömböl.
édes, szőke kisfiú, egy éves lehet, felveszem az ölembe ügyesen, érzem a pici súlyát, apró kezei megkapaszkodnak bennem.
nem indulhatok el a metró után, mert jöhet egy új szerelvény, inkább kimegyek a felszínre. amint megyek fel a lépcsőkön egyik kezemben a gyermek, másikban a telefon - felhívom anyut, aki velem volt a metrón, hogy szálljon le a következő megállónál és a baba édesanyját is vigye magával, én majd busszal odaérek és visszaadom a kisfiút.

21

Egy udvaron két ház, az egyik egy ismerősömé, a másikba meg M akar beköltözni. Nagyon nyomott a hangulat, mintha épp most halt volna meg valaki a szemünk láttára. Mintha ősz lenne vagy csak egy hidegebb nyári késő délután.

Sebiéknél otthon vagyok, angolórát tartunk, már a vége fele jár, amikor valamiért a fürdőben kezdem magyarázni valamelyik nyelvtani szabályt. Akkor érkezik az apja és rákérdez valami teljesen másra, és meg nagyon el szeretnék menni onnan. Kint hó van.

2012. január 28., szombat

20

Kiderült, hogy nem csak alapképzésen kell vizsgázni licensz előtt, hanem mesterin is disszertáció előtt. Sófalván voltam, de valami óriási házunk volt, jó tágas termekkel. Egy rózsaszínes-pirosas-korallszínű szobában voltam, amelynek egyik falán egy plazmatévé, előtte egy jó puha fotell. Ott ültem és néztem a tévében, hogy miket kell megtanuljak néhány hónap alatt. Egy régi filmből mutattak részletet, s mondták hogy az is fog kelleni. Az volt az érdekes, hogy a filmet 1745-ben készítették és színes volt! Tisztán emlékszem a dátumra, de furcsa..

2012. január 24., kedd

19

Elköltöztünk egy más városba, mintha valami nyári egyetemre ment volna az egész évfolyamom és nem csak. Ott, egy kék szobához tartozó kis konyhában, amiben egy asztalon kívül semmi nem vol, kiderült, hogy két (román) évfolyamtársam beszél magyarul, ráadásul folyékonyan. Az egyik közülük fel volt háborodva, hogy miket mondtam róluk magyarul, amíg azt hittem, hogy ők nem értik. Én meg fel voltam háborodva, hogy ők eltitkolták előlem ezt az információt.. meg amúgy sem mondtam én semmi rosszat, ha érti a nyelvet, akkor tudhatná, hogy igazán nem mondtam semmi rosszat.

2012. január 23., hétfő

18

Valahol a Mărăștiben voltam, kerestem valamilyen rendőrséget, hogy szerezzem vissza az autómat. Közben sütött a nap, szép tavaszi (nyári?) délután volt, amikor cseppet sincs hőség, csak olyan szép kellemes idő. És végig telefonáltam, mamámmal beszéltem. Ennek ellenére rossz álom volt, rossz érzés volt telefonálni, rendőrséget keresni, rossz érzés volt az a tudat, hogy van autóm, de nem használhatom. Végig ideges voltam, nem tudtam nyugodtan beszélni mamámmal, mindegyre zavart amit mond, amit én mondok, amit csinálok, amit gondolok. Nem volt jó, na. Ilyenkor örülök az ébresztő hangjának, sajnos, csak addig tart, amíg észreveszem, mennyire fáradt vagyok.